A színészet nehéz szakma, és nem csak azért, mert hosszú a szövegkönyv. Egyes akció dús részeket több hónapnyi felkészülés előz meg: a verekedős mozzanatoknak megvan a maga koreográfiájuk, amit alaposan be kell tanulnia a színésznek, ha nem akar kivenni pár hét szabadságot a törött orra miatt. Edzések, hosszú tanulás és végtelen gyakorlás a sikeres akció jelenet receptje. Lássuk, milyen az, mikor kimarad pár alapanyag, és megteremtődik az a bizonyos szörny.

1. Gymkata (1985)

A szertorna menő, ezzel kár vitatkozni. Talán kevesen vannak, akik ne ragadnának le a TV előtt, ha épp elkapnak egy tornabemutatót. Gondolnánk, hogy nem csak az olimpián, hanem az utcán is megállná a helyét a sportág, mint a leghatékonyabb önvédelmi eszköz? Hát… A Gymkata ezt igyekszik alátámasztani. A történet egy Jonathan Cabot nevű fickóról szól, aki a SIA (Special Intelligence Agency) megbízásából Parmistanba utazik, ahol különleges versenyt rendeznek évente. Minden külföldinek részt kell vennie egy állóképesség versenyen, és ha nyernek, kívánhatnak valamit a lakosoktól. A SIA fel akarja használni Cabotot, hogy felállíthassanak Parmistanban egy műholdfigyelő állomást, ami jó előre képes lenne jelezni egy alattomos atomtámadást. Akit nem mosolyogtat meg a történet, az várja csak ki a végét! Akad ugyanis egy epikus küzdelem Cabot és a falusiak közt, ami rászolgált arra, hogy a lista nyitánya legyen. De miért is? A jelenet szörnyen elnyújtott, ami amúgy izgalmas is lehetne a szűkös hely és a közeledő tömeg miatt, az akciófaktor pedig maximum akkora, mint mikor nyugdíjasok veszekednek az utolsó akciós lekváron. A vágás indokolatlanul zavaros annak ellenére, hogy a falusiak megvárják, míg hősünk a megfelelő pozícióba helyezkedik, és csak azután támadnak. Az egész káoszban azonban mégiscsak kibújik a tetőpont, mikor bekapcsol a lólengés-cséplőgép. Azt már meg sem érdemes kérdezni, feltűnt-e valakinek, hogy minél több falusit ütnek ki, annál többen lesznek.

2. Mr. No Legs ( 1979)

Még hogy a rokkantak nem veszélyesek! A Mr. No Legs biztosan az az alkotás, ami után kétszer is meggondolod, hogy feldühíts-e egy kerekes székest. De mit is látunk pontosan? Nos, azt nehéz szavakba önteni. Van itt igénytelenség, dobócsillag, harci üvöltés, 2 pontos fejesugrás csukamozdulattal és minden idők leggagyibb slow motionje. Bárhogy is próbáljuk komolyan venni az alkotást, egyszerre érzünk késztetést, hogy kínunkban mosolyogjunk, vagy elmenjünk ellenőrizni a gázóra állást, amíg a kemény akciónak vége nem szakad. A zene ebben az esetben is nevetséges, az effektek, kiáltások szintén a trash kategória felé taszítják a filmet, a színészi játékot pedig jobb lett volna színészekre bízni. Értjük, hogy nincs sok idő begyakorolni a jeleneteket, azt is elfogadjuk, hogy senki sem szeretne a véletlen áldozata lenni, de pár vágással talán meg lehetett volna oldani, hogy ne premier plánba lássuk, ahogy Mr. No Legs a földet püföli a rosszfiú helyett. Leülni, egyes!

3. Godzilla vs Megalon (1973)

Adott a kérdés: vajon el lehet rontani két epikus szuperszörnyeteg csatáját? A válasz egyértelmű: igen. Majd jön az újabb kérdés: de ennyire? Ennyire. Sokan talán csak az 1998-as amerikai remake-ben ismerték meg a japán monstrumot, aki a 70-es és 80-as években bizony számtalan ellenséggel vívott meg hazájában a világbéke érdekében. Akik nem szentelnek túl sok figyelmet az ázsiai filmeknek, biztos megütköznek a furcsa akció jeleneteken, ám ebben az esetben az is foghatja a fejét, aki betéve ismeri az összes keleti alkotást. Sajnos nehéz eldönteni, mi a viccesebb. Hogy a világ legerősebb szörnye tökéletes derékszöget bezárva rúgja mellkason a nagyra nőtt bogarat, vagy hogy a mögötte álló bohócszerű robotizé biztatja, hogy tegye meg újra?

4. I (2015)

Igen, ledobták a tesztoszteronbombát. Ha nem láttál még indiai akciót, akkor kapaszkodj meg! Arrafelé az akciófilm kategóriát igen komolyan veszik, nem csoda, hogy ennyi szép szál legényt sikerült összegyűjteni a mozihoz. Itt szó sincs félresikerült pofonokról, béna lassításokról vagy gagyi hangeffektekről. Ebben az esetben a túltolástól tocsog a jelenet. A néző nyugodtan figyelmen kívül hagyhat pár apróságot mint a gravitáció, az emberi test sérülékenysége vagy a realitás (elképzelte valaki, milyen szag lehet ott?). Mit számítanak a súlyzóval osztott pofonok, a túlkoreografált harci mozdulatok, vagy épp az, hogy főhősünk a saját társaival veri el a támadóit, mikor a jelenet közepénél még ezen is túl lehet tenni. Mi mással lehetne még jobban kifejezni az alfahím státuszunkat, mint a mellizmaink táncoltatásával? Jelentkezzen bátran, akinek van ötlete rá!

5. Samurai Cop (1991)

Biztató a cím? A történet Joe Marshall és Frank Washington nyomozók ténykedéséről szól, akik felveszik a harcot a gonosz és kegyetlen yakuzák ellen. A banda erőszakos és szadista gyilkosokként lép fel Los Angelesben. A céljuk nem más, mint egy hatalmas drogterítő hálózat kiépítése az angyalok városában. Izgi. A fenti jelenet pontosan meg is mutatja, mennyire. Az izgalomfaktort növeli a Super Marioba illő aláfestő zene, a non-stop fegyverlóbálás és igen, egy szamuráj kard is. Aminek a hüvelyét a nagy izgalom hevében véletlenül sikerül beledobni a susnyásba. Szamuráj zsaruinkat kemény fából faragták, az egyikük puszta kézzel indul harcba egy yakura ellen. Aztán inkább int a társának, hogy lője le a szerencsétlent. Ez aztán a jól megszokott sportszerűség. Hősünk legalább fegyverhez jut, majd levágja a támadója karját, aki mindeközben megvárja, míg a dulakodásnak vége szakad. A 2-1 elleni küzdelem nem lenne fer, nyilván tudja. Érdekes megfigyelni, hogy hal bele a szerencsétlen a csonkolásba (szinte azonnal), és hogy miként reagál a másik rendőr minderre. „Damn”. Igen, biztosan mindenkiből egy halk ihaj-csuhaj szakadna ki egy gyilkosság láttán.

6. Star Trek sorozat (1966-1969)

Star Trek rajongóként biztosan sokan nem értik, miért került be ez a jelenet a listába, hiszen az egyik legepikusabb küzdelmet láthatjuk. Vagy legalábbis azt kéne. Kirk kapitány és Gorn csatáját biztos nagy durranásnak szánták, de manapság már nagyon kevesek ingerküszöbét csiklandozza meg. Fáj kimondani, bocsáss meg, William Shatner, de két óvodás is keményebben püföli egymást. Az egész jelenet olyan, mint két nagyon idős ember tánca, a pofozkodást pedig sajnos lehetetlen komolyan venni. Az aláfestő zene egyébként kiváló, nagyon adja a régi filmek akciójeleneteinek hangulatát, de sajnos ez édeskevés ahhoz, hogy megmentse a részt.

7. Karate girl (1973)

Kétség kívül a legjobb maradt utoljára. Ha túljutunk a hanghatáson, mivelhogy az elég ütősre sikeredett, nézzük meg, mi nem stimmel a jelenettel. Nyugodtan el lehet tekinteni olyan apróságok felett, hogy nem rúg vissza a fegyver vagy az elsütés után legalább egy másodperccel jön a fájdalmas ordítás. Kezdjük az első lövésnél! Egy valamirevaló filmben legalább egy szerencsétlen lyuk tátongana az illetőn, itt mégis sikerült kihagyni. Helyette a gonosztevő lassítva emeli a hasához a művért (nem lennénk meglepve, ha tasakos ketchup lenne…), majd nyomja szét, hogy imitálja a sebet. Aztán aki nagyon figyel, észreveheti, hogy a hátlövés után nem egy, hanem két véres lyuk is van a pulóveren. Máris pótolták a hiányt, amit az első tüzelés után éreztünk. A golyózápor után a megkínzott bűnöző jól megnézi, hogy biztosan az ágyra fog esni, aztán eldől, és várja, hogy a jelenetnek vége legyen. Hogy gagyi-e a lövöldözősdi? Persze, hogy az, mégis biztosak lehetünk benne, hogy mindenki legalább egyszer megnyomta a replay gombot. Ne hazudj, tudom, hogy te is!